AGE – régi iratok gyűjteménye

Az Archivum Generalis Ecclesiae (jelentése: az Egyetemes Egyház Levéltára, röv. AGE) a levéltár első száz éve (1812-1915) során keletkezett iratgyűjtemény. A reformáció korától, a 16.szd-tól 1915-ig tartalmaz rendkívül értékes egyháztörténeti dokumentumokat. Külön értéke, hogy az iratok a történeti Magyarország teljes területéről származnak, pl. a Felvidékről (Észak-Magyarországról, a mai Szlovákia).

Az AGE iratok jegyzékei interneten is hozzáférhetőek:

AGE I.kötet: dokumentumok 1791-ig; II.kötet: kéziratok (nyomtatásban megjelent: Budapest, 1912)

AGE III.kötet: dokumentumok 1791-1867 (gépelt kézirat)

AGE IV.kötet: dokumentumok 1867-1915 (gépelt kézirat)

AGE Index: hely-, név- és tárgyszómutató (gépelt kézirat)


Góbi Imre, a fasori gimnázium igazgatója,
egyetemes levéltáros, az AGE fond rendezője

 ELŐSZÓ

A dunántúli ev. egyházkerület 1904-ben azzal a javaslattal járult az egyetemes gyűlés elé, hogy az egyetemes levéltár betűrendes katalógusát készíttesse el, illetőleg nyomassa ki. Az egyetemes gyűlés elvben hozzájárult a javaslathoz s két irányban indította meg az előmunkálatokat vagy előtanulmányokat: a levéltár újjászervezése és a katalógus készítésének módja tekintetében. Az elsőt főleg Dr. Sztehlo Kornél egyetemes ügyész buzgólkodása juttatta dűlőre, ki 1906-ban indokolt, konkrét javaslattal állott elő, melynek folyományaképpen bizottság küldetett ki új levéltári szabályzat készítésére, levéltárnoki állás szervezésére és felhívás intéztetett az egyes egyházakhoz, hogy a birtokukban levő régi, legenda kútforrás értékével bíró iratokat, anyakönyveket, jegyzőkönyveket tulajdonjoguk fenntartásával helyezzék el az egyetemes levéltárban, mely a Szentkirályi-utcai Új házban az eddiginél tágasabb, alkalmasabb helyiséget fog kapni, illetőleg azóta már kapott is. A szabályzat elkészült, 1907 végén életbe lépett s egyik pontja értelmében addig, míg a katalógus elkészül, a levéltáros mellé, az ő utasítása szerint és felelőssége mellett dolgozó írnok rendeltetett. Ebben a minőségben 1908-ban, mikor a levéltár átszállítása után a katalógus-készítés munkája megindult, Dr. Scholtz Oszkár Úr, lemondása után, 1909 óta pedig Dr. Szolár Ferencz tanár Úr voltak segítségemre.
A feladat ugyanis, a katalógus-készítés módjára nézve javaslatot tenni s a javaslatot végrehajtani, nekem jutott osztályrészemül. Véleményem, melyet aztán a levéltári bizottság magáévá tett, a következő pontokba foglalható össze:
1. A levéltári anyag elhelyezését ne bolygassuk meg, mindamellett sem, hogy a múltban több ízben végzett rendezés nem tudta teljesen megszüntetni azt a visszásságot, hogy együvé tartozók széjjel vannak szórva, nem egymáshoz valók összecsoportosítva;
2. a katalógust a cédulák alapján készítsük; mint-hogy pedig ezek jórészt szűkszavúak, nem szabatosak és nem kimerítők, első dolgunk legyen a céduláknak az ira-tok olvasása alapján való revíziója;
3. a betűrendességről mondjunk le, még bizonyos tárgycsoportok körén belül megismétlődhető alfabétikus sorról is; a katalógus ne legyen más, mint a levéltári anyag topografikus leírása, melyben a gyors és biztos tájékozódást külön index tegyen lehetővé;
4. a katalógus magyar nyelven készüljön, a címek, a közhasználatba átment elnevezések eredeti nyelven is közöltessenek
Az első kötet 1791-ig terjed; a második majd a kéz-iratokat ismerteti s az első és második kötethez való indexet foglalja magában.
Budapest, 1912. május hóban.
GÓBI IMRE.